Pudingocska blogján (nagyon szeretem olvasni, ajánlom mindenki figyelmébe) találtam egy régebbi bejegyzést, ami az emberben lakozó különféle személyiségekről szól. Olyannyira szépen megfogalmazta azt, amit már milliószor éreztem magam is, hogy félek, nem igazán tudnék hozzátenni, mégis megpróbálom. A saját, százféle szemszögemből.
Sosem voltam az a valaki, aki maradéktalanul elégedett lett volna a saját, pillanatnyi helyzetével. Éppen csak megállapodtam valahol, máris több, újabb kellett. Ez alól csakis a párkapcsolataim képeztek kivételt. Azokban valahogy mindig jól éreztem magam, (vagy megbékéltem a helyzetemmel, ami közel sem ugyanaz).
Ez a fajta keresgélés igaz volt viszont a munkahelyeimre, a hobbijaimra, az öltözködésemre, a szexuális szokásaimra. Nem a külső tényezők, inkább valami belső késztetés hatására valamin mindig változtatnom kellett. Mondják, hogy az ember hét évente teljesen kicserélődik. Ez nálam talán hét napban maximalizálható. Akár csak Pudingocska, én is sokféle variációt végigjátszva, próbáltam dönteni, lehorgonyozni valamelyik énem mellett, de mindig hamar kiderült: valamelyik másik lesz az. Vagy esetleg kettő együtt. De milyen párosításban?
Volt, amikor különlegesnek éreztem magam emiatt, de az önteltség visszataszító képe miatt százféle énemet gyorsan egy másik polcra pakoltam, jó magasra. A polcot gondosan felcímkéztem: Büntetés. Igyekeztem messzire elkerülni, tudomást sem venni róla.
Aztán hol leestek a polcról, hol én másztam fel újra értük, de időről időre találkoztunk. Sőt, mintha az ének szaporodtak is volna. Szinte mindig találtam köztük újat, és csábított a gondolat, hogy újra döntsek: Ezt választom. Majd kezdődött az egész előlről. Döntés visszavon, polcra fel, még magasabbra, szem becsuk, az agy megpróbál felejteni.
Az agy nem tud felejteni: ezek az ének mint valami tiltott gyümölcsök folytonosan olyan ígéretekkel kecsegtetnek, amik örökre rögzülnek benne.
Talán tehetetlenségből, talán kényelemből, de a mai napig nem döntöttem. Ellenállni nincs értelme, helyes döntés nincs.
Utolsó kommentek