Őszintén, a legkevésbé sem áll szándékomban félremagyarázni Vadon Jani a héten elsütött poénját, már csak azért sem, mert rendkívül szimpatikus volt ez a műsor.
Az alaptémát a nemrégiben felröppent hír szolgáltatta, miszerint egy szélhámos nő nyolc évig élt férfiként egy nő mellett. Igen, már ez a történet is megérne pár sort itt a blogon, de sokkal fontosabbnak tartom azt, ahogy a műsorvezetők folytatták a beszélgetést. Reggeli, könnyed műsorhoz képest szokatlanul izgalmas kérdések merültek fel a kimeríthetetlen férfi-nő viszonyok boncolgatása közben.
Az egyik ilyen volt például, hogy a "sértett" vajon miért nem marad ezután is azzal, akivel nyolc évig (feltehetően) remekül érezte magát? Vajon azzal, hogy megtudta az igazságot, megváltozott valami? Más lett az az ember, aki iránt ezidáig érzelmeket táplált?
A körülmények valóban megváltoztak kissé. Megérthető, hogy gyermekvállalás szóba sem jöhetett közöttük, és az sem kizárt, hogy a sértett hölgy alapvetően irtózik az azonos neműekkel való kapcsolatoktól, így jelenleg saját magától is.
Érdekes volt az is, amikor arról volt szó, milyen viselkedési formákat vagyunk képesek átvenni egymástól mi férfiak, és nők. Hosszabb párkapcsolatban óhatatlanul is átvesszük egymás rezgéseit, mondatait, mozdulatait. Vajon létezik-e olyan képzeletbeli vonal, amihez közelítve egyre inkább csökkennek a férfi-nő közötti különbségek, mindaddig, míg ez a nemek közt húzódó vonal végül teljesen eltűnik?
Végül természetesen felmerült az a kérdés is, hogy ki, milyen hétköznapi tárgyakat próbált ki, amiket egyébként a párja használ. Innen a furcsának tűnő címadás, ami természetesen Jani szájából is csak poénként hangzott el. Furcsa volt másoktól viszonthallani azt a fajta természetes(?) kíváncsiságot, amellyel például közelítenek egy parfümillatú kozmetikumhoz, hiszen az érzést ismerem, de sosem mernék ilyen őszintén beszélni ezekről a hétköznapinak tűnő dolgokról sem.
A műsor egyébként nem készült állást foglalni sem pro, sem kontra, csupán a maga könnyed műfajához méltóan kicsit körbejárta a férfi-nő kérdést, immáron sokadszorra, kicsit mégis másképp. Úgy érzem, sokkal több ilyen jellegű, nyilvános beszélgetésre lenne szükség, ahol évszázados berögződésektől, a bulvár minden nagyzolásától, a tolakodó hangvételtől mentesen értelmes emberek kissé jobban a dolgok mögé néznének.
Utolsó kommentek