Ez az általánosítás régóta nyugtalanít, ezért módszeresen kutatom a választ a kérdésre. Hazai vonatkozásban esélytelen információkat találni, így maradt az angol nyelvű oldalak böngészése. Ezek közül is rengeteg elfogult (crossdresser-témájú) lapot találni, ahol erősen hangoztatják: kúra márpedig nincs. Én ebben nem nagyon hittem, hiszen e mögé a mondat mögé a legegyszerűbb elbújni. Olyan gyakran hallani a nemleges választ a bejegyzés címében feltett kérdésre, hogy az ember hajlamos azt el is fogadni. Én is. Most kicsit jobban körüljártam a témát.

Az első oldal, amit hasznosnak találtam, ugyanezt a kérdést feszegeti. Néhány fontos kérdésfeltevés után kiderül: a legtöbben meg sem próbálnak megoldást, gyógymódot, segítséget keresni. Ebből a megközelítésből kiindulva valóban nem lehet gyógyulásról beszélni. A crossdressingtől való szabadulásra az egyetlen esély az, ha valaki nagyon elszántan, pszichológus bevonásával, önmaga (és a crossdressing hátterének) megismerésével minden erejét bevetve próbál meg megszabadulni ettől az egésztől. Csakis az egyénen múlik a gyógyulás sikere, nélküle esélytelen, de így sincs garancia semmire.

A második (vélhetően pszichológusoknak szóló) oldalon már sokkal szakmaibb megközelítésből olvashattam a zavar hátteréről. Az első, amit megtudtam, hogy a crossdressing neve hivatalosan valóban transzvesztita fétisizmus, és ha szigorúan vesszük, igenis elmezavar. Ha éppen nem is ezt, de pontosan erről szerettem volna többet megtudni. A leírás igen világosan fogalmaz, sajnos rengeteg ponton magamra ismertem, ugyanakkor rengeteg kételyt oszlatott el bennem.

A gyógymódok között szerepel elektrosokk (köszönöm szépen, nem élnék vele), ami szinte egyáltalán nem bizonyult hatásosnak, illetve orgazmus-reorientáció, ami -feltételezem- megkísérli a páciens szexuális örömét más irányba terelni. Átütő siker ezzel a módszerrel sem volt kimutatható. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy amerikában 2002-től egyre inkább népszerűsítik a transzvesztitizmus iránti toleranciát, ugyanis ez azt jelenti, hogy pszichológiai módszerekkel egyre kevésbé próbálják kezelni ezt a fajta magatartást. Ez éppen jót is jelenthetne, de mindez amerikában, és nemrégiben történt. A tolerancia megjelenésére azt hiszem, legalábbis várni kell néhány évtizedet.

Akit részletesebben érdekelnek hasonló tanulmányok (DSM-IV-TR) a könyv megvásárolható magyarul is, az Animula Kiadónál: Biró Sándor dr. (szerk.) A DSM-IV-TR Diagnosztikai kritériumai

Találtam még egy "sikerkönyvet" is, amely hangosan hirdeti, ezek a fajta (hívjuk most így) devianciák igenis gyógyíthatóak, méghozzá Fluoxetin segítségével. Remek! Köszönöm. Volt, hogy fogyasztottam Prozac-ot, ebből sem kérnék, ha nem feltétlenül muszáj.

A közeljövőben megpróbálok itthon szakpszichológust találni.