Egészen kicsi korom óta gyűlölök tükörbe nézni. Nem gondolom, hogy ennek bármi köze is lenne a crossdressinghez, jó pszichológus valószínűleg mégis messzemenő következtetéseket vonhat le mindebből. De miért is nézegetné magát egy férfi a tükörben?
A crossdressing egészen más. "Olyankor" imádom a tükröt, és mintha az is imádna engem. Tetszik amit látok, hosszasan bámuljuk egymást - csak én és a tükörképem. De mi ebben a jó, miért jobb őt viszontlátni, mint rendes énmagamat? Tudom, hogy ez az egész nem normális dolog, így nem keresek pontos választ. További felesleges kérdések nélkül, örömmel fogadom a tükörtől kapott bókokat.
Hasonló a helyzet a fényképezőgéppel. Ha társaságban, valami eseményen képek készülnek rólam, lehetőség szerint igyekszem azokat töröltetni. A fényképen is ugyanazt látom, amit a tükörben sem szeretek. Azt a nem is tudom, mit.
Hamar rájöttem, hogy a crossdressing során a fényképezőgépem jelenléte ugyanolyan fontos, mint bármelyik női ruhadarabé. "Olyankor" imádom a fényképezőgépet, és a tükörhöz hasonlóan ő is jobban kedvel. Ilyenkor a divatfotókon unásig ismételt beállításokkal kísérletezem. Most egy kicsit jobbra. Kicsit sejtelmesebb fény. Most másik póz.
Valahogy így élünk mi. Én és a tükörképeim. Valamiféle szimbiózis ez. Tükörszimbiózis.
Utolsó kommentek