Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Twitter

  • Hibás feed URL.

Utolsó kommentek

  • TheOverseer: Hááát, nem tudom, szerintem a Boys Don't Cry konkrétan a FTM transzszexualitásról, a transzneműség... (2012.12.17. 22:11) Legális crossdressing
  • rozsaszingumibugyi: új jelszót kellett kérnem, most működik a dolog, így már tudok írni is, bár sokszor nem jár erre s... (2011.03.22. 20:47) Transzszexuális utaskísérők
  • Anna Nymus: @Reterro: Köszi szépen az infot, szégyen: de nem néztem eléggé utána a stáblistának. Ezek szerint... (2011.02.02. 06:25) Aranyoskám: készülőben a remake
  • Reterro: Szerintem meg jó lesz, hiszen a színészgárda németben is megvan! Például itt van ő: erotikaafilme... (2011.01.30. 12:14) Aranyoskám: készülőben a remake
  • Elene?: Szia AnnaN ! Megkaptam, válaszoltam és örülök, hogy megkerestél. E? (2011.01.17. 23:51) Sűrű egy év van mögöttem
  • Anna Nymus: @Elene?: Szia, Elene? Írtam privát üzenetet. (2011.01.15. 11:30) Sűrű egy év van mögöttem
  • Elene?: A.Nym! Mondod sokáíg távol voltál a sűrűség miatt, ezen a fórumon jelen vagy? Vagy csak, mint keze... (2010.04.08. 23:32) Sűrű egy év van mögöttem
  • Elene?: @rozsaszingumibugyi: Igen,nagyjából ez lett volna a kérdésem lényege. Köszi a választ. Más: Tegna... (2009.11.15. 10:15) Vásárlás itthon
  • rozsaszingumibugyi: @Elene?: ha a rendbe rakjam magam előtte alatt azt érted, hogy beöltözzek, esetleg smink ,ilyesmi,... (2009.11.14. 16:18) Vásárlás itthon
  • Elene?: @rozsaszingumibugyi: Feltesszem,-elájulnék a gyönyörűségtől, ha tolerálná a párom a dolgot. Az ál... (2009.11.11. 20:49) Vásárlás itthon
  • Utolsó 20

Linkblog

Ezek tetszettek máshol

A Tumblr-en is rontom a levegőt

  • Hibás feed URL.

remete lány

2009.01.09. 09:00 Anna Nymus

Hogyan mondjuk el partnerünknek?

Címkék: párkapcsolat hogyan elfogadás crossdressing

Dark thoughts by ~julie-rc

A crossdressing egyik legnagyobb kihívása az, hogy előbb, vagy utóbb meg kell osztanunk titkunkat partnerünkkel. Mivel a crossdressing nem feltétlenül jár együtt a külső lényeges megváltozásával, (például nem-átalakító műtét) így családunkat a legritkábban avatjuk be ebbe a titokba. Ezért írásom is csupán a párkapcsolataim során szerzett tapasztalataimra, illetve az interneten fellelhető beszámolókra hagyatkozik, éppen ezért megkérek mindenkit, hogy némi fenntartással kezelje az itt leírtakat.

Az írás címében felvetett kérdésre nincs egyértelmű válasz. Ahogy két ember, úgy két párkapcsolat sem azonos, így nincs olyan válasz, amely általános érvényű lenne. Valószínűleg többen forgolódtak az ágyban éjszakákon át, újra-, és újrafogalmazva, miként is lépnek párjuk elé, amikor végre könnyítenek lelkükön, kockáztatva a vereséget (hogy párjuk feladja kapcsolatukat), a szégyent, a bűntudattal teljes beismerést. Muszáj egyáltalán mindez? Igen. Tapasztalatból tudom, hogy hazugságban, vagy -ami még rosszabb- elfojtásokkal sokkal nehezebb együtt élni, mint őszintén elmondani párunknak, miként érzünk.

Nem lehet finoman rávezetni a párunkat vicces elszólásokkal, fürkészve reakcióit, mert azok sok esetben tévesek lehetnek. Ahogy mi viccelünk, úgy ők is viccnek fogják fel a dolgot, ezért könnyen mutathatnak olyan reakciókat, amit mi -tévesen- bátorításként fogunk fel. Ezzel a módszerrel nem tudjuk elfogadtatni vele szokásunkat.

Először is érdemes tisztáznunk, komolyan gondoljuk-e kapcsolatunkat. Nincs értelme a beismerésnek, ha pusztán egy futó kapcsolatról van szó. Ha úgy érezzük, hogy párunk az a valaki, aki mellett el tudjuk képzelni további életünket, érdemes mérlegelni mit is veszíthetünk azzal, ha esetleg úgy dönt: nem kíván velünk maradni. Sajnos ez is előfordulhat. A beszélgetés helye éppúgy nem mindegy, mint az időpont megválasztása. Semmiképpen ne egy nyilvános helyen, és valami olyan időpontban állj elé, amikor megzavarhatja bármi is a beszélgetést.

Feltétlenül tudassuk párunkkal, hogy fontos a számunkra, és ez az egész nem ellene irányul, és ne érezzen bűntudatot emiatt (mert ez is előfordulhat), ne keresse magában a válaszokat arra a kérdésre: hol rontotta el?

Valószínűleg az első kérdése az lesz, hogy melegek vagyunk-e? Tudatosítsuk benne, hogy nem erről van szó! Ha szikrányi kétséget is hagyunk párunkban, az végzetes lehet. Mondd el neki, hogy ez a viselkedés nem jár együtt nem-átalakító műtéttel, hogy ettől még ugyanúgy normális családi életet élhettek, és nem jelenti azt, hogy örökre elveszítette azt a férfit, aki eddig voltál - aki most is vagy. Ne ámítsd se őt, se magad: el kell mondanod azt is, hogy a crossdressing nem múlik el, és nem is "gyógyítható".

Ha van rá módod, beszélgess vele (de ne hozakodj elő ezzel nap, mint nap) minél többet a crossdressingről, oszd meg azokat a tapasztalatokat, melyeket magad szereztél, igyekezz a felmerülő kérdésekre (lesz bőven) válaszolni, ezért nem árt, ha magad is tisztában vagy a crossdressing hátterét illetően. Válaszaid legyenek lényegretörőek, arra végképp nincs szükség, hogy felesleges információk sokaságát zúdítsd rá. Lehetőség szerint hagyd, hogy a beszélgetést ő irányítsa. Ezzel is bizonyítod, hogy nem ultimátumot adtál, szeretnéd a mindkettőtök számára legelőnyösebb megoldást megtalálni.

A lehetőségekhez képest igyekezz minél hamarabb, őszintén elmondani neki mindent. Ez több okból is nagyon fontos: egy esetleges lebukás után nem biztos, hogy olyan megértő tudna lenni, mint esetleg egy jól megválasztott időpontban történő beszélgetés során. Ha házasság előtt állsz, akkor végképp érdemes mindezt még előtte tudatni vele. Ha nem teszed, az hazugság, és ezt ő sem fogja másképp értékelni. Egész egyszerűen nem azt kapta, mint amilyen képet mutattál magadról. Sokszor maga a szimpla titkolózás nagyobb sokkot vált ki, mint az, amit elmondasz neki - érezheti azt is, hogy nem bíztál benne eléggé ahhoz, hogy ezt meg tudjátok oldani.

Próbálj meg úgy beszélni erről az egészről, hogy az benne ne generáljon újabb feszültségeket. Ha magadat nem tudod elfogadni (ez pedig nagyon nehéz), és azt látja rajtad, hogy szenvedsz, ő sem fog másként érezni. Igyekezz a crossdressing pozitív oldalait kiemelni, (magam is írtam korábban erről), biztosan magad is tapasztaltál, tanultál rengeteg mindent - éppen a crossdressing miatt

Ne várj azonnali választ, elfogadást, és legfőképpen: ne is sürgesd ezeket! A párod beállítottságától függően akár hónapok is eltelhetnek, mire egyáltalán (szerencsés esetben) újra tudtok erről beszélni, ezért hagyj időt neki! Egyáltalán nincs garancia arra, hogy hónapok múltán nem fogtok szakítani, anélkül, hogy újra beszéltetek volna erről. Ha úgy dönt, hogy elfogad téged olyannak, amilyen vagy, akkor se dobd őt egyből a mély vízbe. Nem ugyanaz elfogadni valamit, mint azt meg is tapasztalni. Az is elképzelhető, hogy csak valamiféle kompromisszumot hajlandó kötni - érdemes ezt komolyan venni, és be is tartani. Nőként, először mindenképpen próbálj meg minél ízlésesebben elé állni, tégy rá minél jobb benyomást. Ne légy kiábrándító, hiszen még itt is elronthatod!

Volt kapcsolatom, amiben játék, fűszer volt a crossdressing. Jelenleg azonban magam is a fentiek alapján próbálok egyensúlyozni: tucatnyi beszélgetés után sem sikerült elfogadást nyernem, viszont nagyon szeretjük egymást - és ez nagyon fontos a számomra. Tisztában vagyok vele, hogy ez a lavírozás nem vezet sehova. Elképzelhető, hogy egy bizonyos időre alábbhagy ez a fajta kedvtelés, de minduntalan visszatér.

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://annanymus.blog.hu/api/trackback/id/tr86855199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Curval elnök 2009.01.09. 23:47:10

Nagyon érdekes volt olvasnom a cikkedet. Kicsit tágabban gondolkoztam, nem csak a cross-dressingről. Én sokféle fétissel játszogatok, kicsit csalónak érezve magam, hiszen egyiknek sem vagyok "igazi" erős híve, de barátnőnek nem beszélnék soha a vadabbakról, az biztos...

De egy éjféli Rocky Horror Picture Show mozivetítésre nagyon szerettem volna nőnek öltözve elmenni New Yorkban, és nagyon sajnáltam, hogy nem csináltam meg, mert sokan meg merték. :)

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.10. 09:45:39

@Curval elnök: Örülök, ha a bejegyzésem más témában is helytálló kicsit. Talán azért, mert tapasztalataim jórésze nekem sem csak a crossdressingből származik.

Bizonyos fétisekkel kapcsolatban valóban hasonló a helyzet: megbeszélni a partnerünkkel, vagy továbbra is titkon hódolni szenvedélyünknek. Én (váltakozó sikerrel) minden kapcsolatomban igyekeztem őszintén megbeszélni a vágyaimat. Volt ahol pozitívumként jelentkezett, volt, ahol a kapcsolat végét jelentette. Ahogy írtam, nincs garancia semmire :(

Joyika 2009.01.10. 12:01:09

Azt gondolom, általában a cd-k nyitottabbak a többi fétis dolgokra is. Jó magam első sorban bőr imádó vagyok, de általában a sima tapintású dolgokért rajongok, pl latex, lakk, selyem. De más fétiseim is vannak... ;)

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.10. 12:44:50

@Joyika: Igen, sok mindenre nyitott vagyok magam is, de nem tudom, hogy egy "átlagos" kapcsolatba belefér-e ennyi minden!? Nálunk a crossdressing is hatalmas kihívás, pontosabban egyáltalán nem elfogadott :(

Stupidella 2009.01.14. 12:49:49

Az én párom is olyan félve adja elő az extrémebb ötleteit, de mindig bátorítani szoktam, próbálja ki, ha tetszik, legyen!
Eleinte nehezen beszélt azokról a dolgokról, amik vonzották, mostanra már megértette, hogy abszolút partnere vagyok bármiben.

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.14. 13:16:20

@Stupidella: Szerencsés pár vagytok! Jó hallani, hogy nem mindenki kényszerül az én helyzetembe. Volt hasonló kapcsolatom, ott viszont nem tudtam élni a lehetőséggel. Az más miatt nem működött. Így kerek a világ :)

kezdő 2009.01.14. 20:10:42

Látjátok, éppen erről ír Kata is a travikapcsolatában, hogy elfogadta a cd pasija életformáját, csak a fiú nem volt önmagával tisztában. Ő nem kihívásnak tekintette, inkább megfutamodott, mert képtelen volt megérteni, hogy vannak olyan lányok, akik elfogadják. Ezért mennek tönkre a szépen induló kapcsolatok, ahol talán nem is mi vagyunk a szenvedő alanyok. Merészebbnek kellene lennünk, talán ez a recept. Ja, és előre tisztázni mindent.

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.15. 06:36:45

@kezdő: A hétvégén elolvastam kata37 írásait. Igazad van, hogy előbb magában kell tisztázni az embernek az érzéseit.
Én pillanatnyilag azt hiszem, tisztában vagyok velük. Valamiért mégis tartok attól, hogy ha netán elfogadná a párom is ezt a vonzódásom, én érezném magam kellemetlenebbül. :o

rozsaszingumibugyi 2009.02.26. 23:05:09

Nemrég találtam erre az oldalra, igy van még bőven mit olvasni, de leirom nálam hogyan történt. Megismerkedtünk és mint "normális pár" elkezdtünk járni. Jó pár hónappal később egy buli után mikor mindketten be voltunk kicsit csipve otthon náluk felvettem az egyik bugyiját. Ő heccnek gondolta, én nem. Akkor este elmondtam neki, hogy nem az az első alkalom és biztos, hogy nem is az utolsó, hogy ilyesmi van rajtam. Nem sokkal később megvolt az eljegyzésünk, most 13 évi házasság és 2 aranyos gyerek után sincs semmi probléma a családban. Gondolom szerencsém is volt vele és valamikor az idők folyamán elmondta, hogy ő úgy gondolta idővel majd kinövöm. Persze aki benne van az tudja, hogy ezt néha félre lehet tenni ideig óráig, el lehet dobni vagy mint én csináltam tenni meg égetni a ruhákat, cipőket, stb.. de végleg nem megy. Most már bánom az összes igy elvesztett göncömet, mert volt közte olyan is, amilyent többet nem tudok szerezni, venni. De gondolom és tudom, hogy nem egyedül vagyok igy. Idővel jöttek a fehérneműhöz, cipőkhöz, ruhákhoz más is. Mint a nevem is mutatja pvc, latex, lakk, gumibugyi, pelenka stb.. Szép lassan alakult ki némelyik, de apránként el is fogadta, nemegyszer ő mondta, hogy öltözzek be vagy fessek ki mert pl. csókolózni imád úgy, hogy mindketten ki vagyunk rúzsozva. A gumibugyi fetisem meg még régebbi, az első emlékeim ezzel kapcsolatban úgy 3-4 éves koromból való aztán vagy rá 4-5 évre az első női cipőm, amit egy kuka mellől szedtem össze, amit a szomszéd vitt le előtte nem sokkal. Életemben addig soha nem izgultam úgy, mint akkor, amikor észrevettem a konténer mellett és addig variáltam, mig a majdnem üres szemetest kivittem, hogy a vödörbe visszacsempészve megszerezzem. Hetekig dugdostam a közös villanyóra szekrénxben, mire be mertem vinni a lakásba. Szerintem innen nem volt megálló többé. Bocs, hogy hosszú lettem, de gondoltam nem gond, ha leirom ezeket ide. Nálam bejött (szerencsére), hogy őszintén elmondjak mindent a legelején, nem lett volna képem úgy komolyabban belevágni, hogy ezt magamban tartom.