A történet valós, -és bár szólhatna rólam is- főszereplője pedig valahol a tengerentúlon éli mindennapjait. Az eredeti postot szándékosan nem linkelem be a rengeteg erősen NSFW illusztráció miatt, ha valakit érdekel, szerintem könnyen megtalálja. A szerzőtől ezúton is elnézést kérek, a képillusztrációkat is muszáj volt némiképp cenzúráznom, illetve az írást néhány linkkel egészítettem ki.
Azt hiszem, Monica Maxwell pályafutása itt és most véget ér. Nem fogok többet írni sem róla.
Akik nem ismernék Monica-t, azoknak álljon itt néhány sor róla, rólam:
Miért öltözöm fel, és mi történik ilyenkor?
28 éves, hetero transzvesztita vagyok. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy férfiként imádok női ruhákba bújni. Ennek pusztán szexuális okai vannak, és gyakorlatliag ezzel ki is merül az egész.
Hatodikos voltam, amikor ez az egész elkezdődött, azóta folyamatosan tart ez az állapot. Évről évre egyre bonyolultabbá vált. Először csak harisnya, majd szépen sorban jöttek a fehérneműk, melltartók, bugyik, parókák, tűsarkúk, smink, ruhák, mindaddig, míg nem azon kaptam magam, hogy egy egész gardróbot elfoglalnak a holmijaim: partyruhák, ékszerek, újabb tűsarkúk, még több paróka, műszempillák, műkörmök, teljes sminkkészlet, bőrápolók, parfümök, segédeszközök, műmellek, cigaretta.
Amikor felöltözöm, azonnal beindulok. Minél jobban sikerül az illúzió, annál inkább. Minél jobban sikerül megközelítenem a számomra kívánatos női külsőt, annál inkább felizgulok, így sokkal jobb orgazmusom lesz. Ez persze nem csak a külsőmnek köszönhető, azon is múlik, mennyire nőies az egész viselkedésem.
Talán észrevettétek, hogy rengeteg fényképem olcsó hotelekben készült, miközben cigarettázom, pornót nézek, felszívok egy csíkot, vagy épp a fényképezőgép előtt önkielégítést végzek.
Nem szégyellem, vonzanak az ilyen életvitelű nők.
Ugyanakkor nem csak hozzájuk vonzódom. Sok más, különböző nőt is éppen ugyanilyen kívánatosnak tartok. Akik egészen másképpen néznek ki, más személyiséggel rendelkeznek. Komolyan. Szerelembe tudok esni egy lánnyal, aki vasárnaponként a templomba jár, valakivel, aki úgy néz ki, mint Paris Hilton, egy gót-lánnyal, egy fetisisztával, különböző travikkal, vagy épp egy minden tekintetben átlagos lánnyal.
Idővel rájöttem, hogy Monica személyisége helyettesíteni próbálja azt a lányt, aki nincs mellettem: úgy öltözködöm, amilyen nőt magam is keresek.
Korábban előfordult, hogy teljesen felhagytam az öltözködéssel, amikor találkoztam egy olyan lánnyal, aki az összes elképzelésemet megtestesítette.
Megesett, hogy olyan lánnyal voltam együtt, aki mindig csinosan felöltözött, még akkor is, ha csak felugrott egy ismerőshöz, moziba, videotékába, vagy boltba ment (smink, tűsarkú, szoli, ékszerek, minden maximálisan rendben volt). Igazi csajos lány volt. Partizott, hiperszexuális volt, őszintén vonzódott hozzám, kedves, vicces és nem kevésbé vad volt.
A kapcsolatnak azért lett vége, mert a drogokhoz még jobban vonzódott, mint hozzám.
Azt gyanítom, ha ilyen lánnyal kezdesz, mindig ezt kapod.
Sosem öltöztem fel, míg együtt voltunk. Sőt, sokkal inkább férfi voltam mellette. Korábban borotvált szőrzetem lassacskán kezdett visszanőni, gondoskodóvá váltam, ajándékokkal leptem meg, vacsorát készítettem (bármit ideképzelhettek, ami férfias)
A többi lány mellett kivétel nélkül megmaradt Monica is, mert a párkapcsolataimban csak részben kaptam meg azokat a dolgokat, amikre igazán vágytam. Egyszerűen nem kötötték le az érdeklődésemet annyira, hogy ne kezdjem el újra és újra keresni önmagam, mint Monica, vagy akárki.
Ugyanakkor volt két olyan kapcsolatom is, ahol a partnerem minden szempontból kielégítő volt a számomra, de nem csak férfiként, hanem nőként is szerettek. Kiélhettem a legkülönlegesebb szexuális fantáziáimat, miközben normális párkapcsolatban éltem.
Később ez a két kapcsolatom is véget ért, mert rájöttem: mégsem tudnék egyikükkel sem tovább élni. Nem tudtam tolerálni a viselkedésüket, az érzelmeiket, a hangulatváltozásaikat, egyszóval: nem rájuk vágytam.
Az egész hülyeségük nem ért annyit, amennyire egyébként jól éreztem magam.
Szóval mit is akarok?
Keresem azt a nőt, aki így néz ki:
Ezt nyújtja számomra:
Akivel kiélhetem a vágyaimat:
És aki ilyen:
Tisztában vagyok vele, hogy amit szeretnék az csupán a képzeletemben létezik. Egy nő, aki úgy néz ki, mint egy modell, romantikus, pornósztár, klasszikus nő, és háziasszony is sosem fog megtestesülni egy személyben. Az emberek többsége most azt mondaná: ilyen nő nem létezik.
Az egyetlen dolog, ami igazolja hogy igenis léteznek: éltem együtt ilyen nővel.
És pontosan ez a problémám. Képtelen vagyok elfogadni azt a tényt, hogy ami volt, elmúlt. Mintha a világ legjobb éttermeinek desszertjeit hasonlítanám valami gyorskajával. Nem ugyanaz. Képtelen vagyok elfogadni, élvezni azt - és nem is akarom. Sosem szükölködtem semmiben, mindig megszereztem, amit akartam, nem számított mennyi időbe került. A nőkkel is így volt. Mivel volt szerencsém olyan nővel élni, aki mindazt megtestesítette, ami a fenti képeken látható, lehetetlen, hogy ne őt keressem újra és újra.
Persze mindig hajlandó voltam kompromisszumokra. Például, ha egy lány nem volt jó háziasszony, de modell-típusú, romantikus, pornósztár, klasszikus nő volt, hajlandó voltam csak az előnyös tulajdonságait előtérbe helyezni.
Képes vagyok arra, hogy kompromisszumot kössek olyan dolgokban, amiket szeretek, mindaddig, míg a számomra pozitív tulajdonságok ellensúlyozzák a kevésbé pozitívakat.
Sajnálom, ha emiatt felszínesnek tartasz, de valld be őszintén: te is ugyanezt csinálod nap, mint nap, esetleg kevésbé extrém formában. Én legalább őszintén vállalom.
Szóval, mi is a probléma?
Ha tudnám, mit akarok, megtenném.
Próbálom.
Nincs túl sok olyan nő, akit keresek és sajnos távolról sincs összefüggésben azzal, hogy esetleg ez a nő biszexuális, vagy csupán kíváncsi egy férfira, aki időnként nőnek öltözve is szeretne férfi maradni.
Nem férfi, aki az egész testét szőrteleníti, vagy kevesebbet költ a párjára, mint a saját travi személyiségére, nem férfi az sem, aki érzelmes szövegeket írogat a blogján, vagy a Facebook-oldalán.
Úgy érzem, nem tudom ezt a kettős életvitelt folytatni.
Nem csak azért, mert próbálom megtalálni és megtartani azt a nőt, akit igazán szeretnék, de van néhány más ok is:
- Kor
- Pénz
- Magánélet
- Mentális okok
Kor:
Emlékszem, amikor egyik barátommal elmentünk Provicetown-ba (egy hatalmas meleg közösség), és az utcán sétáltunk a meleg büszkeségi felvonuláson. Láttam egy rettentően öreg embert járókerettel az egyik ház mellett, ahogy éppen sminkelte egy csajszi. És akárhogy is szégyellem kimondani: gusztustalan volt. Nem akarok olyan kivénhedt travi lenni, aki már egyáltalán nem néz ki jól 40-50-60, vagy 70 évesen. Az én műsoridőm már lejárt. Egész nap egy irodában ülök, és lassan kezdek elhízni. Nem számít, mennyit edzek, mit eszem, az úszógumik végérvényesen megjelentek. Nem viselhetek sem csőfelsőt, sem haspólót. Lassan alig-alig tudok felvenni bármit is.
Sajnálatos tény, hogy amúgy sem vagyok valami jó csaj. Persze, tudok jól is kinézni, de mindez rengeteg időt, energiát, pénzt és nem kevés áldozatot igényel. Mindennek persze meg is volt az ára: a nők már egyre kevésbé találtak vonzónak, mint férfit, ez pedig értelemszerűen hatalmas probléma.
Nem vagyok jó csaj. De képes vagyok azzá válni. És őszintén, akarok is azzá válni. Csak rengeteg időmbe, energiámba és pénzembe kerül. Ez egyáltalán nem okozna problémát, ha többet keresnék.
Pénz:
Attól függően, hogy éppen mit csinálok, elfogadható traviként létezni igen drága dolog tud lenni. Gyakorlatilag csak két éve költöztem el otthonról. A megélhetés pedig elég drága.
Smink, parókák, csatok, ékszerek, táskák, ruhák (farmerek, topok, kabátok, bugyik, stb.) tűsarkúk, ideiglenes tetkók, szoli, segédeszközök, cigaretta, hotelszobák, óvszerek, műmellek, taxi, klub-belépők, italok, műkörmök és milliónyi szépségápolási termék. Ezekből persze nem kell minden alkalommal újat vennem, de lényegében ahhoz, megmutassam magam a világnak, hogy találjak valakit, aknek tetszem is, és hajlandó lefeküdni velem, hogy igazi nőként viselkedhessek időnként éppen annyiba kerül, mint az albérletem. Amire jelenleg nincs pénzem.
Magánélet:
Míg a szüleimmel éltem, jó volt... legalábbis abban az értelemben, hogy több pénzem volt, bár ahhoz, hogy felöltözzem, akkoriban hotelszobát kellett bérelnem, amit könnyedén megtehettem, hiszen nemigen kellett például albérletre költenem. Azzal, hogy elköltöztem, sok mindent fel kellett áldoznom. Egyrészt nem nagyon jut pénzem Monica-ra, másrészt a magánéletem is fel kellett áldoznom. Egy apró albérletben élek, amit ráadásul egy barátommal is megosztok. Ő mindent tud Monica-ról, de azért elég bonyolult egy erotikus fotósorozatot csinálni, amikor nincs otthon, mert nem biztos, hogy arra szeretne hazaérni, hogy egy óriási dildó van bennem a fürdőszobában, vagy épp a könyhában, miközben valaki mindezt fotózza.
Plusz nem is igazán van helyem a ruháim számára. Az évek alatt elképesztő mennyiségű ruhát és kiegészítőt gyűjtöttem össze, és egyre nehezebb megmagyarázni, mit keres a Carmen Electra Strip Aerobic DVD a lejátszóban, vagy miért van egy parókatartó az ágyam alatt, miért van az egész lakás teleszórva tollakkal, és mit keresnek festéknyomok a szemem körül az előző este után, vagy éppen miért szőrtelenítem a karom és a lábam.
Persze, mivel már egy digitális világban élünk, teljesen kiadtam magam másoknak. Az OkCupid-on Monica-ról és magamról is töltöttem fel képet, így akit esetleg érdeklek, el tudja dönteni, hogy Monica-ként is hajlandó-e elfogadni engem. Azért döntöttem úgy, hogy az igazi arcomat is vállalom, mert egyébként nem igazán sikerült olyanokkal megismerkednem, akikkel szeretnék. Sőt, igazság szerint nem nem is túl sok emberrel ismerkedtem meg.
Szóval lassan kezdem teljesen feláldozni a magánéletemet is, csak hogy találjak valakit, aki szeret. Aminek katasztrofális következményei lehetnek.
Mentális okok:
El kell döntenem, hogy transzszexuálisként folytatom az életem, vagy férfiként. Miért? Mert a travikat és a transzszexuálisokat nem érdekli Monica, én nem vonzódom a férfiakhoz, a hetero nők pedig érthető okokból nem kíváncsiak rám Monica-ként, (sőt, úgy tűnik, lassan férfiként sem). Egyszerűen nem találok olyan nőt, aki azért szeretne, amilyen vagyok.
Korábban egy ismerősöm, aki folyamatosan támogatott, és segített Monica-ként egy beszélgetés során ezt mondta: “attól, hogy tollakat dugdosol a fenekedbe, még nem leszel csirke”. Már nem igazán emlékszem a teljes beszélgetésre, de azóta is naponta eszembe jut ez a mondat. Mert részben igaza volt.
Akkor nagyon felidegesített ezzel, persze. Sőt, a mai napig felidegesít ez a mondat. Nem kell egy crossdressert arra emlékeztetni, hogy valójában ő nem is nő. Úgy gondolom, egyszerre volt igaza és tévedett is. Egyik oldalról, csupán azért, mert felveszem a műmelleimet, kisminkelem magam, felveszek egy tűsarkút, még nem leszek nő. Technikailag igaza van. Ugyanakkor téves a példa, mert ha tollat dugok a fenekembe, kisminkelem magam, felveszem a műmelleimet és a tűsarkúmat, igenis csirke, vagyis nő leszek. Azért, mert sokkal közelebb kerülök hozzá, mint ahogy tűnik. Éppen ez az egész crossdressing célja. Tisztában vagyok vele, hogy sosem lehetek igazi nő. De ha csak addig is nő lehetek, amíg átöltözök, az már számomra elég. Egyébként is, manapság mindenki a külsőségek alapján dönt. Ha úgy jár, úgy viselkedik, úgy beszél mint egy nő... nos, akkor minden bizonnyal csakis egy nő lehet. Az esetek többségében pedig ez elegendő.
Nem tudom többé elképzelni az életem ezzel a kettős identitással. Elméletben nagyszerű dolog ebből a süteményből csipegetni, ugyanakkor az őrületbe kerget és mindkét életemet tönkreteszi.
Talán ha lennének olyan barátaim, barátnőim, akik afféle mentorként állnának mellettem, akikkel kimozdulhatnék, akikkel szexelhetnék, akikkel kiélhetném a vágyaimat, lehet könnyebb lenne. De sajnos az a helyzet, hogy nem igazán ismerek ilyen embereket.
És itt a végeredmény, amit korábban említettem.
Nyilván kell, hogy értelme legyen az egésznek, ha már ennyi pénzt, időt és energiát fektetek abba, hogy jó csaj legyek.
Szóval mi is ennek az egésznek az értelme?
Több is lehet:
- Felöltözöm, majd utána levetkőzők.
- Ha már felöltöztem, szexelek.
- De ha azért öltözöm fel, hogy utána csak levetkőzzem, akkor miért nem öltözöm fel, végzek önkielégítést, és kész is vagyunk.
Ez azért kicsit sok idő, és pénz ahhoz, hogy kiverjem, nem gondolod?
Amúgy is, az önkielégítés csak néha jó. Nincs ahhoz fogható, mint egy másik ember kiszámíthatatlansága, és az, hogy mit fog veled csinálni.
Továbbá, az, hogy felöltözöm, majd egyszerűen levetkőzöm, nem csak ennyiről szól. Ilyenkor meg akarom mutatni a világnak, milyen jól nézek ki. Mostanában viszont nincs senki, aki fényképeket, vagy videókat készítene rólam, miközben érzékien, provokatívan, erotikusan, vagy épp pornográf módon pózolok. Amire viszont szükségem van ahhoz, hogy továbbra is öltözködjek. Máskülönben felöltözöm, sétálok kicsit a szobában, cigarettázom, kiverem, és kész is vagyunk. Teljesen értelmetlen az egész, ha nem mozdulhatok ki otthonról, vagy legalább készülnek fotók, videók rólam, vagy éppen dug meg valaki.
Szóval mi az igazi célom Monica-val?
Erre a kérdésre három válasz is létezik:
- Átesni a nem-átalakító műtéteket és transzszexuálisként élni ezután
- Folytatni a jelenlegi életmódom, és csak alkalmanként válok travivá
- Befejezni az egészet
Transzszexuálisként:
Az agyam egy része ezt egyáltalán nem tartja még lehetőségnek sem. Ezáltal elveszítenék mindenkit, mivel senki nem értene meg. De másrészről úgy gondolom, pontosan ez az, amit akarok. Az világos, hogy én nem az a pasas vagyok, aki azoknak a nőknek bejön, akik nekem is tetszenek. És különben is, egész nap divatról, szexről, sminkről, a háziasszony szerepéről, és arról gondolkodom, mennyire nem is vagyok férfi. Azt hiszem, ennek van némi jelentősége.
Folytatva Monica-ként:
Ez csakis akkor forulhat elő, ha: 1) sokkal több pénzt keresek, hogy mindkét személyiségemet fenn tudjam tartani, 2) találok egy barátnőt, aki éppen annyira szereti Monica-t, mint én, 3) olyan barátokat találok, akik bemutatnak hasonlóan elfogadható transzszexuálisoknak, transzvesztitáknak, akik hasonló cipőben járnak, mint én, 4) olyan helyre költözöm, ahol sokkal inkább elfogadott ez a fajta életmód (Bostonban és Providence-ben egyáltalán nem az) 5) találok valakit, akivel minden szexuális vágyamat kiélhetem.
Befejezni az egészet:
Ez csakis akkor fordulhat elő, ha találok egy lányt, aki: 1) külső és belső tulajdonságait tekintve is az, akit keresek (sokkal nehezebb, mint azt gondolnád), és 2) bevállalós, mint még senki (még nehezebb, mint gondolnád).
Szóval, ennyi.
Röviden:
Muszáj:
Nem-átalakító műtétet végeztetnem, hogy transzszexuálissá váljak
Vagy:
Több pénzt szereznem, hogy folytathassam ugyanígy.
Vagy:
Találok egy lányt, aki kiváltja Monica-t
Utolsó kommentek