Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

HTML

Twitter

  • Hibás feed URL.

Utolsó kommentek

  • TheOverseer: Hááát, nem tudom, szerintem a Boys Don't Cry konkrétan a FTM transzszexualitásról, a transzneműség... (2012.12.17. 22:11) Legális crossdressing
  • rozsaszingumibugyi: új jelszót kellett kérnem, most működik a dolog, így már tudok írni is, bár sokszor nem jár erre s... (2011.03.22. 20:47) Transzszexuális utaskísérők
  • Anna Nymus: @Reterro: Köszi szépen az infot, szégyen: de nem néztem eléggé utána a stáblistának. Ezek szerint... (2011.02.02. 06:25) Aranyoskám: készülőben a remake
  • Reterro: Szerintem meg jó lesz, hiszen a színészgárda németben is megvan! Például itt van ő: erotikaafilme... (2011.01.30. 12:14) Aranyoskám: készülőben a remake
  • Elene?: Szia AnnaN ! Megkaptam, válaszoltam és örülök, hogy megkerestél. E? (2011.01.17. 23:51) Sűrű egy év van mögöttem
  • Anna Nymus: @Elene?: Szia, Elene? Írtam privát üzenetet. (2011.01.15. 11:30) Sűrű egy év van mögöttem
  • Elene?: A.Nym! Mondod sokáíg távol voltál a sűrűség miatt, ezen a fórumon jelen vagy? Vagy csak, mint keze... (2010.04.08. 23:32) Sűrű egy év van mögöttem
  • Elene?: @rozsaszingumibugyi: Igen,nagyjából ez lett volna a kérdésem lényege. Köszi a választ. Más: Tegna... (2009.11.15. 10:15) Vásárlás itthon
  • rozsaszingumibugyi: @Elene?: ha a rendbe rakjam magam előtte alatt azt érted, hogy beöltözzek, esetleg smink ,ilyesmi,... (2009.11.14. 16:18) Vásárlás itthon
  • Elene?: @rozsaszingumibugyi: Feltesszem,-elájulnék a gyönyörűségtől, ha tolerálná a párom a dolgot. Az ál... (2009.11.11. 20:49) Vásárlás itthon
  • Utolsó 20

Linkblog

Ezek tetszettek máshol

A Tumblr-en is rontom a levegőt

remete lány

2009.01.25. 10:56 Anna Nymus

Valóban gyógyíthatatlan a crossdressing?

Címkék: pszichológia orvostudomány gyógymód crossdressing

Ez az általánosítás régóta nyugtalanít, ezért módszeresen kutatom a választ a kérdésre. Hazai vonatkozásban esélytelen információkat találni, így maradt az angol nyelvű oldalak böngészése. Ezek közül is rengeteg elfogult (crossdresser-témájú) lapot találni, ahol erősen hangoztatják: kúra márpedig nincs. Én ebben nem nagyon hittem, hiszen e mögé a mondat mögé a legegyszerűbb elbújni. Olyan gyakran hallani a nemleges választ a bejegyzés címében feltett kérdésre, hogy az ember hajlamos azt el is fogadni. Én is. Most kicsit jobban körüljártam a témát.

Az első oldal, amit hasznosnak találtam, ugyanezt a kérdést feszegeti. Néhány fontos kérdésfeltevés után kiderül: a legtöbben meg sem próbálnak megoldást, gyógymódot, segítséget keresni. Ebből a megközelítésből kiindulva valóban nem lehet gyógyulásról beszélni. A crossdressingtől való szabadulásra az egyetlen esély az, ha valaki nagyon elszántan, pszichológus bevonásával, önmaga (és a crossdressing hátterének) megismerésével minden erejét bevetve próbál meg megszabadulni ettől az egésztől. Csakis az egyénen múlik a gyógyulás sikere, nélküle esélytelen, de így sincs garancia semmire.

A második (vélhetően pszichológusoknak szóló) oldalon már sokkal szakmaibb megközelítésből olvashattam a zavar hátteréről. Az első, amit megtudtam, hogy a crossdressing neve hivatalosan valóban transzvesztita fétisizmus, és ha szigorúan vesszük, igenis elmezavar. Ha éppen nem is ezt, de pontosan erről szerettem volna többet megtudni. A leírás igen világosan fogalmaz, sajnos rengeteg ponton magamra ismertem, ugyanakkor rengeteg kételyt oszlatott el bennem.

A gyógymódok között szerepel elektrosokk (köszönöm szépen, nem élnék vele), ami szinte egyáltalán nem bizonyult hatásosnak, illetve orgazmus-reorientáció, ami -feltételezem- megkísérli a páciens szexuális örömét más irányba terelni. Átütő siker ezzel a módszerrel sem volt kimutatható. Tovább bonyolítja a helyzetet az, hogy amerikában 2002-től egyre inkább népszerűsítik a transzvesztitizmus iránti toleranciát, ugyanis ez azt jelenti, hogy pszichológiai módszerekkel egyre kevésbé próbálják kezelni ezt a fajta magatartást. Ez éppen jót is jelenthetne, de mindez amerikában, és nemrégiben történt. A tolerancia megjelenésére azt hiszem, legalábbis várni kell néhány évtizedet.

Akit részletesebben érdekelnek hasonló tanulmányok (DSM-IV-TR) a könyv megvásárolható magyarul is, az Animula Kiadónál: Biró Sándor dr. (szerk.) A DSM-IV-TR Diagnosztikai kritériumai

Találtam még egy "sikerkönyvet" is, amely hangosan hirdeti, ezek a fajta (hívjuk most így) devianciák igenis gyógyíthatóak, méghozzá Fluoxetin segítségével. Remek! Köszönöm. Volt, hogy fogyasztottam Prozac-ot, ebből sem kérnék, ha nem feltétlenül muszáj.

A közeljövőben megpróbálok itthon szakpszichológust találni.

12 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://annanymus.blog.hu/api/trackback/id/tr30900907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nünü 2009.01.25. 13:58:50

Az elektrosokktól sem kell feltétlenül félni, manapság ugyanis kizárólag altatásban, izomlazítók adása mellett használják. A beteg nem érez belőle semmit, és a test izomzatát sem rángatja az áram (amiatt csonttörés sem történhet), az izomlazítók miatt.
Egyébként tényleg furcsa, hogy napjainkban a vélemény teljesen a tolerancia irányába megy el, pedig sokkal egyszerűbb és boldogabb élete lehet egy transzvesztitának, ha megszabadul ettől a tehertől. Nem is beszélve a transzszexuálisokról, akik mindenféle veszélyes műtéteket végeztetnek az egészséges testükön, amik úgyis csak részleges megoldást jelentenek, mert úgysem lesz olyan a végeredmény, mint egy igazi.

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.25. 14:04:38

@Nünü: Akárhogy is szépítjük, nekem a villamosszék jut róla eszembe, de ez a kisebbik baj, nyilvánvalóan gondosan végzik az ilyenfajta kezelést.

A transzszexuálisokkal kapcsolatban éppen ma olvastam, hogy pszichológiailag minden elmélet megdőlt: valóban egyszerűbb (és ésszerűbb) a testet alakítani az agy működéséhez, és nem fordítva.

Nünü 2009.01.25. 14:07:57

@Anna Nymus: Ezt hol olvastad a transzszexualizmusról? Elég gyanúsan hangzik.

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.25. 14:09:31

@Nünü: www.avitale.com/treatmentoptions.htm

"Dr. Benjamin goes on to say:

Since it is evident that the mind of the transsexual cannot be adjusted to the body, it is logical and justifiable to attempt the opposite, to adjust the body to the mind. If such a thought is rejected, we would be faced with a therapeutic nihilism to which I could never subscribe in view of the experiences with patients who have undoubtedly been salvaged or at least distinctly helped by their conversion."

Nünü 2009.01.25. 15:19:00

@Anna Nymus: Gondolom, Dr. Harry Benjamin-ról van szó, ő pedig meghalt 86-ban, tehát nem annyira naprakész a véleménye. Meg azt hiszem, ő kicsit elfogult is volt a transzszexualizmussal kapcsolatban, ő alapozta meg a kezelési szabványokat. Kezelés alatt a testi nemváltoztatást értem.

Grenadine 2009.01.25. 19:20:40

Hű, hát a transsexual és a crossdresser emberkéket nehogy egy műtőasztalon kezeljék, mert abból lenne csak a bibi...ha valaki fiú testben lányak érzi magát, és az megkeseríti az élete minden területét, akkor érthető, hogy átműtteti magát, nehogy komolyan kikezdje a mentális egészségét... De én azt a megközelítésedet bevallom egyáltalán nem értem, hogy a transzvesztitizmus egyáltalán gyógyítandó dolog...a betegség (az én szememben legalábbis...persze nem vagyok orvos...olyan dolog, ami vagy fizikai egészségünkben tesz kárt, vagy mentálisan leépít...) Ha egy miniszoknyát felvéve valaki hirtelen meggyógyult, akkor szerintem nem volt beteg, ergo viselkedésterápiára, elektrosokkra stb. sem nagyon van szüksége...nem akarlak megbántani, és nagyon tetszik a blogod, de ha mindenáron gyógymódot keresel, az nem azt jelenti, hogy beteg vagy, hanem azt, hogy mindenáron el akarsz bújni valódi önmagad elől, és ráfogod, hogy jaj, majdcsak meggyógyulok, semmi közöm ehhez, csak megbetegedtem...( húú, de odamondtam :)) Mert ha ennyire csodálod a női ruhákat, sminkeket, és így feldob, akkor te ettől szeritnem egy dekával sem lettél rosszabbul :) A lelki gondok mindig ott kezdődnek, amikor a fejedbe veszed, hogy hú, de rosszat tennél, ha felvennéd azt a neccharisnyát. Szóval a bibi nem a crossdressingben, hanem abban a makacs elképzelésben van, hogy valami egetverő bűnt követsz el vele...ha sem magadnak, sem másoknak nem ártasz, akkor nehezen sorolható a betegségek közé...abból mondjuk kényelmesen összejöhet egy szélesvásznú depresszió, ha folytonosan szuggerálod magadba, hogy ezt nem szabad, ez nem jó dolog, miközben örömet okozna neked. Persze tudom, hogy ebben az országban még nem lehet olyan könnyedén kirohanni egy csipkeruhában és tűsarkúban a sarki pékhez, ha egyessel kezdődik a személyi számod :D De miféle nyavalya az, amivel egy pesti női cipőboltban beteg vagy, egy japán étteremben meg hirtelen egészséges?...hmm...a Japán fétisfellegvár talán szélsőséges példa, de szeritnem lejött, amit mondani akarok :)

Grenadine 2009.01.25. 19:24:26

Jesszus...ezután azért igyekszem rövidebb kommentet írni, mint maga a blog :D "Kicsit" megszaladt...

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.26. 06:30:01

@Nünü: Fejet hajtok előtted. Igazság szerint 0 fogalmam volt eddig Dr. Benjamin-ről, így hiba is volt rá hivatkoznom. :(

Ettől függetlenül örülök, hogy legalább létező, és a témában jártas illetőt idéztem. Hogy állítása helyes-e, vagy sem, az végképp nem tudom megítélni :)

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.26. 06:38:39

@Grenadine: Semmi gond a hozzászólásod hosszával, és egyáltalán nem bántottál meg! :)

Nem (nem csak) az én megközelítésem, hogy "gyógyítható" a dolog, csupán megpróbálom a témát jobban körbejárni. Úgy gondolom, ha mondjuk egy gyógyszeres kezelést nem is vállalok (mert nem fogok), azért nem árt, ha tisztában vagyok a lehetőségekkel. Pusztán ismeretszerzésről van szó tehát. :)

Teljesen igazad van abban, hogy a problémák az elfojtásnál kezdődnek. A szélesvásznú depresszió tökéletes kifejezés, nagyon tetszik! :) Igen, ageyébként is hajlamos vagyok a depresszióra, ezért tudom, hogy nem "erőszakolhatom" meg magam, épp elég kemikáliát fogyasztottam idáig, hogy tudjam: már nem kérek többet.

Hogy miféle nyavalya? Szerintem nem annyira vészes. De én elfogult vagyok.

Joyika 2009.01.26. 09:34:23

Hm. betegség, kezelés, gyógyulás... Elmebaj? Az lehet. Mindenesetre kb. 3-4 éves koromra emlékszem vissza, hogy eldöntöttem, inkább szoknyába járnék ha lehet. De nem lehetett. Nálam pl. nincs (valójában nem lenne) vége csak simán az átöltözésnél.
Többször is (4-szer) átestem már tisztogatáson, mikor elhatároztam, hogy befejezem, soha többé, most tényleg vége. Mindent eltüntettem, volt amit elégettem. A leghosszabb idő amit kibírtam 2 hónap volt. A végén mint a drogosok elvonási tünete. Visszaestem, de minden visszaesés még mélyebbre vitt. Egyre mélyebbre. Már régóta nem akarok meggyógyulni. Szal szerintem nincs gyógymód. Számomra legalább is biztos. És a legrosszabb, hogy mindebben egyedül vagyok, senki nincs kézzelfogható akivel ezt megbeszélhetném, fogná a kezem. Csak ti vagytok, virtuális társaságom:)
Bár hozzá tenném, már ez is nagy segítség. Tudni, hogy nem egyedül küzdök. Küzdök, mert egy biztos: könnyebb lenne nélküle.
Talán azért is gondolhatjuk (magamból kiindulva) hogy ez betegség, mert úgy nőttünk fel - számomra ez cirka 15 évet jelent, hogy azt hittem senki más nincs a világon aki ilyen lenne mint én, ergo ez betegség, rendellenesség, gyógyítani kellene. És ez annyira beépül(t) a tudat(om)ba, hogy nehéz elfogadni, talán mégsem betegség, csak egy állapot.

Anna Nymus · http://annanymus.blog.hu/ 2009.01.27. 05:45:39

@Joyika: Ismerős, amiket írsz. A tisztogatásról, a visszaesésről...
Viszont valóban nem vagy egyedül :)

HappyVivien 2009.10.20. 17:07:14

Azt nem tudom, hogy valóban gyógyíthatatlan, de tudom, hogy remekül el lehet nyomni.

Magamról, dióhéjban annyit, hogy kb 3-4 éves korom óta vonzódoma női ruhákhoz, és gyerekkorom óta hordom is őket, kisebb megszakításokkal.

13-14 körül lehettem, mikor alábbhagyott nálam ezen szenvedélyem, olyan volt, mintha megszünne. Több évvel kősöbb sétálva egy emeletesház mellett egy elhagyott fekete melltartóra lettem figyelmes, nah kb ennyi volt, rögtön visszatért a dolog, szóval este össze is szedtem. MAjd újra elkezdtem gyűjteni a holmikat, rengeteg minden gyűlt össze. Hozzá teszem, sokszor használok női illatszert, a sportosabb változatból (de van nagyon nőies, nagyon virágos is). 24 voltam mmikor összejöttem egy korombeli nővel, végre tartósan is. Hihetelen szerelem, a nő maga a tökély, igazi nő, amolyan mindenki utánafordul típus. A kapcsolatunk elején még hordtam, a fehérneműket, aztán szép lassan a nőiessége ezt teljesen el is nyomta bennem. Már gyakorlatilag teljesen "tünetmentes voltam", egyszer csak megkérdi, hogy miért olyan nőiesek a beállásaim, soha nem gyakoroltam, hogy nőies mozdulataim legyenek... Ekkor leültem vele, és elmondtam neki, hogy mi is a helyzet velem, és hogy nem tudni miért, de ez van, de nyugi elfojtotta bennem, nem is vágytam rá, igazán férfi lettem mellette. Meg is szabadultam minden női cuccomtól Sajnos nem tartott örökké a kapcsolat, eljegyzés elött szakítottunk... Össze is omlottam lelkileg, amúgy is egy lelkis típus vagyok, majd szakítás után két hónappal betévedtem egy áruház, női fehérnrmű részlegére... rögtön lett pár bugyi, majd késöbb pulóver, poló, nadrág, késöbb magassarkú, illatszer is. Szóval újra előtört. Még nyakláncot is hordok. Ezt napi szinten, gyakorlatilag nem is titkolom.

Egy ideig megpróbáltam ellene küzdeni, devégül beláttam, hogy ez is én vagyok, és nem akarok magam ellen harcolni. Azóta sokkal boldogabb vagyok, napi szinten van lehetőségem rá, hogy akár teljesen női ruhában legyek, és valóban sokkal boldogabb, sokkal kiegyensúlyozottab vagyok, és számomra ez a legfontosabb. Persze nem mindíg, mindenhol nőiben, de fehérnem szintjén mindíg azt hordok. Igyekszem megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Persze inkább hordanék női ruhát, na persze nem kihívót (nah, néha azt is), inkább az elegánsabbakat részesítem előnyben.