Biztos vagyok benne, hogy bizonyos nők minimum értetlenül állnak a crossdressinggel szemben. Ami számukra az öltözködésükkel kapcsolatban természetes, azt nem veszik természetesnek egy férfinél. Természetes számukra, hogy harisnyát viselnek, ahogy az is, hogy időnként sminkelik magukat. Számukra ez mind, mind természetes. Ekkor merülhet fel a kérdés: Miért okoz örömet bizonyos férfiak számára mindez? Hiszen nincs ebben semmi különös!
Ami csavar még egy kicsit az egészen: a nő azt is természetesnek veszi, amikor "férfi", vagy valaha kimondottan férfi ruhadarabokat visel. Mert kényelmes, mert tetszett a színe. Mert.
Ha a nő számára nincs semmi különös saját öltözködésében, értelemszerűen felmerül benne a gyanú, amikor párja bevallja különös vonzalmát: Vajon tényleg csak ennyi lenne?
Talán nehéz azt elhinni, hogy ez az egész nem szól többről, másról, mint a férfiben élő nő megmutatásáról. Ahogy a crossdresser felesége írja: A ruha semmi más, csak különböző anyagok különbözőképpen szabva, majd újra összevarrva.
És valóban: számomra sem szól sokkal többről, mint hogy szeretném időnként attraktívnak érezni magam, segítségül hívva a nő teljes eszköztárát. Talán sok-sok beszélgetés után sikerül elfogadtatni párunkkal, hogy ami neki természetes, az nekünk örömet okoz. Talán idővel segítséget nyújt vásárláskor, sminkválasztásban.
Más a helyzet akkor, ha a nő számára ezek a kellékek nem tartoznak mindennapos eszköztárához. Amikor egyenesen gyűlöli a tűsarkút, harisnyát sem hord, hiszen a farmer alatt csak a hideg átvészelésében van funkciója, sminkelni is csak visszafogottan sminkel. Egyáltalán nem slampos, igényesen öltözködik, csinos nő benyomását kelti.
Igen, így még nehezebb az elfogadás/elfogadtatás. Ha a nő maga sem leli örömét ezekben a holmikban, csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem fogja elfogadni ezeket a férfin sem. Mi a teendő ilyenkor?
Utolsó kommentek