Mint minden devianciának, a crossdressingnek is vannak elfogadott formái. Hasonló ez, mint a "civilizált társadalmakban" a tetoválás: néhány ábra nem probléma, de ha úgy nézel ki, mint egy jakuza, akkor gyorsan a tudtodra adják: nemkívánatos vagy. Figyelem: a következőkben senkit nem szeretnék kifigurázni, vagy ujjal mutogatni bizonyos csoportokra, egyénekre, csupán azt szeretném bemutatni, hogy a crossdressing igenis élő, létező, hovatovább sokszor hétköznapi tevékenység, melynek bizonyos formáit igenis toleráljuk.
A crossdressing legjobban elfogadott (és talán legismertebb) formája a cosplay, ami a világ minden táján elterjedt jelenség, sokaknál egyenesen életforma. Legnagyobb bázisa természetesen hol másutt, mint az anime és egyéb fantasztikumok őhshazájában, Japánban keresendő. Természetesen nálunk is létezik cosplay-közösség, mi több, sikeres önálló rendezvényük is van, amiről korábban az index is beszámolt.
Nem vagyok tisztában a cosplay összes írott és íratlan szabályával, de azt tudom, hogy a szerepjáték kedvéért hogy-hogy nem, az is megesik, hogy valaki az ellenkező nem ruháit ölti magára. Elképesztő!
De nem csak a cosplay kedvelői képesek ilyesmire vetemedni. Egyes tévés személyiségek ennél is tovább mennek: az Irigy Hónaljmirigy méltán népszerű csapata műsoraiban rendszeresen női ruhákban szerepel, mi több: alakításuk során igyekeznek minél tökéletesebben imitálni a nőt, úgy a hangszín, mint a mozdulatok tekintetében. Skandallum!
És nem ők az egyetlenek: nem készül szórakoztató(nak szánt) műsor anélkül, hogy a drága direktor ne sütné el a "Most a fiúkat lánynak öltöztetjük, mert az vicces, ezáltal növeli a nézettséget!" örökzöldet - persze kell nekem bulvárműsorokon szocializálódnom.
A művészet (tágabb értelemben: szórakoztatóipar) sosem nélkülözte a crossdressing jelenségét. Anélkül, hogy a görög színházakig visszamennénk, néhány példa a legismertebb, crossdressingre épülő címek közül: Charlie nénje, Van, aki forrón szereti, Mrs. Doubtfire, vagy a korántsem vicces Boys Don't Cry, az összes többi pedig erre található.
A hírességek között is találni példát a crossdressingre, a legismertebb ezek közül Dennis Rodman, de bizonyos források szerint J. Edgar Hoover is hódolt ezen örömöknek, ám mindez a puszta kijelentésen túl sosem került alátámasztásra, sőt van, ahol egyenesen cáfolják ezt.
Szeretném, ha fentieket a Kedves Olvasó nem afféle büszkeségből/bűntudatból elkövetett önigazolás-keresésnek tudná be. Csupán a jelenség nagyon is élő és korántsem újkeletű mivoltára szerettem volna felhívni a figyelmet. Arra, hogy például milyen jót nevettünk annak idején a Van, aki forrón szereti címűn…
Utolsó kommentek