A crossdressing egyik legnagyobb kihívása az, hogy előbb, vagy utóbb meg kell osztanunk titkunkat partnerünkkel. Mivel a crossdressing nem feltétlenül jár együtt a külső lényeges megváltozásával, (például nem-átalakító műtét) így családunkat a legritkábban avatjuk be ebbe a titokba. Ezért írásom is csupán a párkapcsolataim során szerzett tapasztalataimra, illetve az interneten fellelhető beszámolókra hagyatkozik, éppen ezért megkérek mindenkit, hogy némi fenntartással kezelje az itt leírtakat.
Az írás címében felvetett kérdésre nincs egyértelmű válasz. Ahogy két ember, úgy két párkapcsolat sem azonos, így nincs olyan válasz, amely általános érvényű lenne. Valószínűleg többen forgolódtak az ágyban éjszakákon át, újra-, és újrafogalmazva, miként is lépnek párjuk elé, amikor végre könnyítenek lelkükön, kockáztatva a vereséget (hogy párjuk feladja kapcsolatukat), a szégyent, a bűntudattal teljes beismerést. Muszáj egyáltalán mindez? Igen. Tapasztalatból tudom, hogy hazugságban, vagy -ami még rosszabb- elfojtásokkal sokkal nehezebb együtt élni, mint őszintén elmondani párunknak, miként érzünk.
Nem lehet finoman rávezetni a párunkat vicces elszólásokkal, fürkészve reakcióit, mert azok sok esetben tévesek lehetnek. Ahogy mi viccelünk, úgy ők is viccnek fogják fel a dolgot, ezért könnyen mutathatnak olyan reakciókat, amit mi -tévesen- bátorításként fogunk fel. Ezzel a módszerrel nem tudjuk elfogadtatni vele szokásunkat.
Először is érdemes tisztáznunk, komolyan gondoljuk-e kapcsolatunkat. Nincs értelme a beismerésnek, ha pusztán egy futó kapcsolatról van szó. Ha úgy érezzük, hogy párunk az a valaki, aki mellett el tudjuk képzelni további életünket, érdemes mérlegelni mit is veszíthetünk azzal, ha esetleg úgy dönt: nem kíván velünk maradni. Sajnos ez is előfordulhat. A beszélgetés helye éppúgy nem mindegy, mint az időpont megválasztása. Semmiképpen ne egy nyilvános helyen, és valami olyan időpontban állj elé, amikor megzavarhatja bármi is a beszélgetést.
Feltétlenül tudassuk párunkkal, hogy fontos a számunkra, és ez az egész nem ellene irányul, és ne érezzen bűntudatot emiatt (mert ez is előfordulhat), ne keresse magában a válaszokat arra a kérdésre: hol rontotta el?
Valószínűleg az első kérdése az lesz, hogy melegek vagyunk-e? Tudatosítsuk benne, hogy nem erről van szó! Ha szikrányi kétséget is hagyunk párunkban, az végzetes lehet. Mondd el neki, hogy ez a viselkedés nem jár együtt nem-átalakító műtéttel, hogy ettől még ugyanúgy normális családi életet élhettek, és nem jelenti azt, hogy örökre elveszítette azt a férfit, aki eddig voltál - aki most is vagy. Ne ámítsd se őt, se magad: el kell mondanod azt is, hogy a crossdressing nem múlik el, és nem is "gyógyítható".
Ha van rá módod, beszélgess vele (de ne hozakodj elő ezzel nap, mint nap) minél többet a crossdressingről, oszd meg azokat a tapasztalatokat, melyeket magad szereztél, igyekezz a felmerülő kérdésekre (lesz bőven) válaszolni, ezért nem árt, ha magad is tisztában vagy a crossdressing hátterét illetően. Válaszaid legyenek lényegretörőek, arra végképp nincs szükség, hogy felesleges információk sokaságát zúdítsd rá. Lehetőség szerint hagyd, hogy a beszélgetést ő irányítsa. Ezzel is bizonyítod, hogy nem ultimátumot adtál, szeretnéd a mindkettőtök számára legelőnyösebb megoldást megtalálni.
A lehetőségekhez képest igyekezz minél hamarabb, őszintén elmondani neki mindent. Ez több okból is nagyon fontos: egy esetleges lebukás után nem biztos, hogy olyan megértő tudna lenni, mint esetleg egy jól megválasztott időpontban történő beszélgetés során. Ha házasság előtt állsz, akkor végképp érdemes mindezt még előtte tudatni vele. Ha nem teszed, az hazugság, és ezt ő sem fogja másképp értékelni. Egész egyszerűen nem azt kapta, mint amilyen képet mutattál magadról. Sokszor maga a szimpla titkolózás nagyobb sokkot vált ki, mint az, amit elmondasz neki - érezheti azt is, hogy nem bíztál benne eléggé ahhoz, hogy ezt meg tudjátok oldani.
Próbálj meg úgy beszélni erről az egészről, hogy az benne ne generáljon újabb feszültségeket. Ha magadat nem tudod elfogadni (ez pedig nagyon nehéz), és azt látja rajtad, hogy szenvedsz, ő sem fog másként érezni. Igyekezz a crossdressing pozitív oldalait kiemelni, (magam is írtam korábban erről), biztosan magad is tapasztaltál, tanultál rengeteg mindent - éppen a crossdressing miatt.
Ne várj azonnali választ, elfogadást, és legfőképpen: ne is sürgesd ezeket! A párod beállítottságától függően akár hónapok is eltelhetnek, mire egyáltalán (szerencsés esetben) újra tudtok erről beszélni, ezért hagyj időt neki! Egyáltalán nincs garancia arra, hogy hónapok múltán nem fogtok szakítani, anélkül, hogy újra beszéltetek volna erről. Ha úgy dönt, hogy elfogad téged olyannak, amilyen vagy, akkor se dobd őt egyből a mély vízbe. Nem ugyanaz elfogadni valamit, mint azt meg is tapasztalni. Az is elképzelhető, hogy csak valamiféle kompromisszumot hajlandó kötni - érdemes ezt komolyan venni, és be is tartani. Nőként, először mindenképpen próbálj meg minél ízlésesebben elé állni, tégy rá minél jobb benyomást. Ne légy kiábrándító, hiszen még itt is elronthatod!
Volt kapcsolatom, amiben játék, fűszer volt a crossdressing. Jelenleg azonban magam is a fentiek alapján próbálok egyensúlyozni: tucatnyi beszélgetés után sem sikerült elfogadást nyernem, viszont nagyon szeretjük egymást - és ez nagyon fontos a számomra. Tisztában vagyok vele, hogy ez a lavírozás nem vezet sehova. Elképzelhető, hogy egy bizonyos időre alábbhagy ez a fajta kedvtelés, de minduntalan visszatér.
Utolsó kommentek