Mármint a folytonos vívódáson, az önvádakon, a bűntudaton (és még sorolhatnám a negatívumokat) kívül. De most nem erről szeretnék beszélni. A rengeteg nehézség hozott magával pozitív élményeket, új és érdekes tapasztalatokat is. Eredetileg a Pudingocska írására reagáló posztban szerettem volna ezekre kitérni, de úgy döntöttem, külön bejegyzést érdemel ez a kérdés.
A crossdressinggel kapcsolatos pozitívumokat és a negatívumokat nem lehet mérlegre tenni. A mérleg nyelve valamelyik irányba mindig billenni fog. Bűn lenne méricskélni, milyen áron és mit kaptam cserébe. A százféle én közül jónéhány köthető a crossdresshez. Talán ezért köszönhetek annyi pozitív tapasztalatot is neki.
Türelem
Az otthoni crossdresser kénytelen-kelletlen megtanul türelmesnek lenni. A kezdeti titkolózás során az ember megtanulja, hogy nem ott, és nem akkor válik nővé, amikor szeretne. Habár kipróbáltam, az én vágyaimat nem elégíti ki az, hogy hétköznapokon a farmer alá harisnyát húzok. Ez egyszerűen nem elég. A teljes metamorfózishoz pedig időre van szükség, rengeteg időre. Türelem szükséges önmagam elfogadásához is, az nem megy egyik napról a másikra. És még csak azt sem tudom, hol tartok ebben.
Empátia
A bűntudat és a szégyenérzet hozadéka talán. Szégyenérzettel terhelve mindent másként lát az ember. Mivel a magam "hibáját" sokkal súlyosabbnak érzem másokénál, legyintés helyett sokkal inkább segítő kezet nyújtok. Hátha kicsit törlesztek ezzel valamit?
A crossdressing nem csupán a külsőről szól. Éppen annyira az elme játéka is. Az átalakulás során mintha kilépnék a testemből, és ezzel együtt arra a néhány órára mintha valami "köztes" állapotba kerülnék, ami nem is leírható igazán. Kicsit arra hasonlít, mint amit az ember egy pohár pezsgő után szokott érezni.
Nyugalom
Szerencsés esetben -ha az ember stressztől mentesen hódolhat szokásának- olyan relaxációs tevékenység a crossdressing, amit azelőtt nem igazán tapasztaltam. Nem állítom hogy az első perctől fogva így éreztem, hiszen eleinte magam előtt is szégyelltem saját viselkedésem de idővel arra lettem figyelmes, hogy az átalakulásaim után valahogy sokkal kipihentebb vagyok, mint előtte. Ahogy fentebb írtam, a crossdressing során tapasztalt, kissé mámoros érzés mintha kikapcsolná az embert. A problémák arra a néhány órára megszűnnek létezni, hétköznapi terheim egyszerre nevetségessé válnak, mert átadtam magam valaminek, ami felszabadított ezek alól. Idővel megtanultam minél tudatosabban élvezni ezt a felszabadultságot, és az átalakulás első perceitől kezdve ki is használni azt.
Hazugság lenne azt állítani, hogy mindezeket más ne tudná megadni. Természetes, hogy mindenki különböző cselekvésekben leli örömét.
A fenti, ajándékba kapott tulajdonságok bármelyikéért hálásnak kellene lennem, de úgy érzem nagyon szerencsés vagyok, hogy -sok más mellett- ennyi mindent köszönhetek crossdressingnek, ami nem csak adni, de elvenni is tud - ha éppen ahhoz van kedve.
Utolsó kommentek