Ha valakit érdekel a téma, rengeteg crossdressinggel kapcsolatos beszámolót olvashat az Experience Project oldalain. Most éppen egy olyan írásra bukkantam, amit akár magam is írhattam volna, annyira ismerős a szituáció. Feltételezem, hogy a crossdressingből következő problémák tipizálhatóak, ahogy az a normákból is adódik, a párkapcsolatok zömében ugyanazokat a nehézségeket okozza ez a viselkedés.

JanConstance szerencsés ember, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, amit anyagi nehézségeik sem tudtak tönkretenni, szeretik egymást, a felesége elfogadja különös szokásait - egy bizonyos szintig. A hölgynél a küszöböt a szexuális együttlétek jelentik, egyszerűen nem tudja elfogadni férje szőrtelenített testét, az ágyban nem tudja elviselni férjét - nőként.

Valahogy így van ez nálunk is. A párom deklarációja alapján amíg magam vagyok, bármi megengedett, úgy öltözködöm, ahogy jólesik. Csak ő ne lásson "úgy". Mert kiábrándító. Mert az nem férfias. Előbbivel nem tudok, és nem is akarok vitába szállni, utóbbi pedig olyannyira relatív, hogy azzal végképp nem próbálkoznék, hiszen felmerül a kérdés meddig, vagy mitől férfi a férfi? Azzal, hogy maximálisan hárítja az ilyen jellegű (nem feltétlenül szexuális) együttléteket, éppen a legnagyobb örömet veszi el tőlem, mi több, a titkon történő átalakulás mérhetetlen bűntudatot vált ki bennem. Mégsem hibáztathatom.

A fenti történet további érdekessége, hogy Jan felesége többnyire férfiruhákat visel, ami ugye teljességgel elfogadott a mai társadalom részéről. Azt mondja, ő ezekben jobban érzi magát.